Ég a gyertya, ég... Hanuka 5782-2021: a nyolcadik, az idei utolsó gyertyagyújtás.

2012. június 30., szombat

Jicchak Samir 1915 – 2012


Szombaton, 2012. június 30-án, életének 96. évében elhunyt Jicchak Samir, Izrael hetedik miniszterelnöke, aki 1983-84 és 1986-1992 között volt kormányfő.

Sámir a néhai Menáchem Beginnel együtt a mai Likud párt elődje, a Chérut párt vezéregyéniségei közé tartozott.

Binjamin Netanjáhu miniszterelnök az eltávozottat az Izrael iránti hűség mintaképének nevezte.

Jicchak Samir 1915-ben született az oroszországi Ruzsanyban, mint Jicchak Jaziernicki. Tizenéves korában csatlakozott a jobboldali revizionista mozgalomhoz. Varsóból alijázott 1935-ben az akkor brit mandátum alatt álló Palesztinába. A negyvenes évek elején a britek ellen küzdő „Lechi” fegyveres szervezet egyik vezetője lett. A mandátumi hatóságok kétszer is letartóztatták, mindannyiszor megszökött.

Samir 1955-től a Moszádhoz, Izrael külföldön tevékenykedő titkosszolgálatához csatlakozott, ahol 1965-ig szolgált. A hatvanas évek közepén belépett a Menáchem Begin által alapított Chérut (Szabadság) pártba, amely a Likud párt elődje volt.

Politikai karrierjét 1973-ban mint Kneszet-képviselő folytatta a Külügyi- és Hadügyi Bizottság tagjaként, később a Kneszet házelnöke volt. 1980-ban a Begin-kormány külügyminisztere lett, majd Begin lemondása után miniszterelnök. A nyolcvanas években a Likud-Munkapárt nemzeti egységkormány keretében miniszterelnöki, illetve -helyettesi feladatot töltött be.

A Munkapárt 1992-ben aratott választási győzelmét követően lemondott a Likud párt vezetéséről, 1996-ban a Kneszet-képviselőségről is.

Orvosai 2004-ben Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála. Azóta egy idősotthonban ápolták.

Jicchak Samir temetése hétfőn volt a jeruzsálemi Herzl hegyen, az ország nagyjai parcellájában. ◙

2012. június 29., péntek

Villamos és metró Tel-Avivban: menekülés a dugóktól • Nem olcsó: 50 millárd sékel

Több, mint harminc éve beszélnek, ígérnek, terveznek – de a héberül “Gus Dán”-nak nevezett Nagy Tel-Aviv közel hárommillió lakosa egy észszerű villamos- és metróhálózat helyett nap mint nap közlekedési dugókban álldogál, belélegzi a kipufogógázok bűzét, süketül a tülköléstől, a motorzajtól.

A héten – ki tudja, hányadszor – egy felelős ismét feldobta a nagy piros labdát, hogy mindenki figyeljen rá. Jiszráél Katz közlekedésügyi miniszter bejelentette: határozati javaslatot tesz a kormánynak a metróval kombinált gyorsvillamos megépítéséről.

A munka ugyan már évek óta megkezdődött, de költségvetési és bürokratikus okok miatt leállt. Katz miniszter egy építkezésen járva tette kijelentését, hozzátéve, hogy Nagy Tel-Aviv lakosságának a megváltása a dugókból és a krónikus közlekedési káosztól 50 milliárd sékelbe fog kerülni. Azt is hozzátette – talán Netanjáhu miniszterelnök és Steinitz pénzügyminiszter felé tett célzásként – hogy ezt az összeget még elő kell teremteni valahonnan.

Katz előrejelzése szerint amennyiben a kormány rábólint a javaslatra, a munkák 2013-ban folytatódhatnak, és 2017-re elkészülhet a mű.


A tervek szerint két villamosvonal épül.

Az egyik vonal szerelvényei zöld színűre lesznek festve; az utasokat Bat Jam és Ramat Aviv (esetleg Herzlia) között szállítja, vagyis észak-déli irányban köti össze Nagy Tel-Aviv településeit és városnegyedeit.

A másik, hosszabb vonal szerelvényei piros színűek lesznek és a tengerpartról indulva nyugat-keleti irányban Ramat Gan és Bné Brák érintésével Petách Tikván érik el a végállomást.

Tel Aviv központjában mindkét vonal a föld alatt közlekedik, vagyis metróként érintik a fő csomópontokat.

Elsőként a piros vonal építéséhez fognak hozzá. A 22 kilométeres útvonalnak körülbelül a fele a föld alatt halad. 

Az építkezések előreláthatólag igen nagy nehézségeket fognak okozni Tel-Aviv belvárosának a közlekedésében, ezért itt rekord gyorsasággal, fél év alatt tervezik befejezni.

Az építkezésért felelős Neta (Nötivéj Tnuá Ironit, azaz városi közlekedési vonalak) vállalat vezérigazgatója, Jicchák Zuchman legfőbb technikai nehézségként az építkezés kapcsán várható felfordulást említette, a bürokrácia szintjén pedig a tényt, hogy a munkálatokat nem egy, hanem hat önkormányzattal lesz kénytelen összehangolni.  

2012. június 28., csütörtök

Mabhuh, Dubai 2010 – Ranadzsa, Damaszkusz 2012 • A szíriai fővárosban, lakásán számolták fel a Hamasz-aktivistát

A világsajtót hetekig foglalkoztató, rejtélyes ügy volt Mahmud Mabhuh meggyilkolása 2010 januárjában egy Dubai-i luxusszállóban. Mabhuh a Hamasz palesztin terrorszervezet katonai szárnyának, az Izz ad-Din el-Kasszam Brigádoknak az egyik megalapítója volt. Az ő nevéhez fűződött két izraeli katona elrablása és meggyilkolása 1989-ben és több fegyveres támadás. „Elintézésével” a Moszád különböző útlevelekkel felszerelt ügynökeit vádolják a mai napig. Izrael a gyanúsítást nem cáfolta és nem erősítette meg.

Szerdán újból lecsapott a terrorszervezetre számos ellensége közül valamelyik keze. Ezúttal Mabhuh helyettese, Kamal Ranadzsa (angol átírásban Kamal Ranaja) lelte ugyancsak rejtélyes halálát Damaszkuszban, saját lakásában.

Csütörtökre virradó éjfélig sem a Hamasz, sem a szíriai rendőrség nem nyilatkozott és nem gyanúsított senkit, még Izraelt sem. A kormányerők ellen harcban álló ellenzéki erők nyilatkozata szerint Basar Asszad elnök gyilkoltatta meg, miután a Hamasz – állítólag – hátat fordított az utóvéd-harcát vívó szíriai elnöknek.

Damaszkuszban legutóbb 2008 februárjában számoltak fel ismeretlen erők az előbbi kettőnél is véresebb kezű terrorvezért, Imád Mugnijje (Imad Mughniyyah) személyében. Mugnijje a Hezbollah titkosszolgálatának volt a főnöke és személyes felelősség terhelte az Egyesült Államok bejruti nagykövetségének a felrobbantásáért (1983, 350 halott), a Buenos Aires-i izraeli nagykövetség felrobbantásáért (1992, 29 halott, 240 sebesült) és számos más terrorakcióért.

2012. június 27., szerda

Bét Él, Givát Ulpáná: az állam hosszabbítást kér

Mint arról Hírlevelünk beszámolt, a Ramalla közelében fekvő Bét Él település Ulpáná-domb negyedében álló öt házról kiderítették, hogy palesztin tulajdonban lévő telekre épültek. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint az épületeket július 1-ig le kell bontani és lakosainak onnan el kell költözni.

A napokban 15 család lakberendezési tárgyaival együtt időleges szállásra, úgynevezett „karavillákba” költözött (a karaván és a villa szavakból). További 17 család csütörtökön költözik.

Az állam előreláthatólag az öt házat óriás görgőkkel "átgurítja" Bét Él település egy másik dombjára. Az állam a technikai nehézségekre hivatkozva a határidő november 15-ig történő meghosszabbítását kérte. ◙

Netanjáhu növelte a költségvetési hiánytervet – elmaradnak a „csapások”

Binjámin Netanjáhu miniszterelnök és Juvál Steinitz pénzügyminiszter kedden egy meglepő határozattal kétszeresére, 3 százalékra növelte a 2003. év költségvetési hiánytervét. Ezzel a lépéssel 15 milliárd sékelt áramoltat az államkincstárba, és így a nagyközönségre mért „csapások”, több adó és megszorítás, legalábbis egyelőre, elmaradnak, így az értéktöbblet-adó, a ”máám” 1 százalékkal. 17 százalékra történő megemelése is. Steinitz ugyanakkor szerdán kijelentette, hogy az adók kivetéséről nem mondhat le.

Maga az ötlet Ehud Barak védelmi minisztertől származik, aki hevesen tiltakozott a honvédelmi kiadások csökkentése ellen. A honvédelmi költségvetés most 4 milliárd sékeles többlethez jut anélkül, hogy ezért a közoktatási, az egészségügyi vagy a szociális kiadásokból kellene lefaragni.

A határozat felől a jövő vasárnapi kormányülésen döntenek.

Több ellenzéki politikus, de sok semleges közgazdász is helyteleníti a lépést, ami azzal jár, hogy Izrael mostantól drágább bankkölcsönök felvételére fog kényszerülni. Mások Netanjáhu populista „választási gazdaságáról” beszélnek.

2012. június 26., kedd

Meglepetés a magas vendégnek: Putin utca Betlehemben

Vladimir Putin orosz elnök és kísérete kedden a Palesztin Autonómiában tett látogatást. Ramallában Mahmud Abbász fogadta, aki évekig tanult Moszkvában. (Nem mellesleg: tézisében azt taglalta, hogy Holokauszt tulajdonképpen nem volt, és a cionisták együttműködtek a nácikkal).

Megbeszélésük homlokterében az izraeli-palesztin viszály területi aspektusai álltak.

Putin dícsérte vendéglátóját a Palesztin Autonómia, úgymond, felelősségteljes álláspontjáért az Izraellel folytatott tárgyalások során (amelyek, ugyancsak nem mellesleg, egyáltalán nem folynak), majd kifejtette: Oroszország, azaz annak jogelődje, a Szovjetunió már 25 évvel ezelőtt elismerte a palesztin államot. Az órákkal korábban meglátogatott Izraelt csak szőrmentén bírálta, mondván, hogy az egyoldalú lépések “nem konstruktívak”.

Az orosz elnök Ramalla városában orosz kultúr- és nyelvoktatási központot avatott fel. Abu Mázen azzal lepte meg vendégét, hogy kijelentette: szándékában áll utcát elnevezni Putinról.

A palesztin elnök felkérte az orosz elnököt, hasson oda, hogy Izrael engedjen szabadon 124 palesztin terroristát, akiket Izrael az osloi egyezmény előtt börtönzött be. ◙

2012. június 25., hétfő

Putin Izraelben

Vladimir Putin, Oroszország elnöke 400 fős orosz küldöttség élén hétfőn, június 25-én villámlátogatásra érkezett Izraelbe.

A látogatás egyik hivatalos célja a Vörös Hadsereg hősi halottai tiszteletére létesített emlékmű felavatása volt Natanja városában. 

Mint ismeretes, az akkori Szovjetunió hadserege mentette fel a legtöbb, a nemzeti szocialista Németország által létesített koncentrációs tábort és győzte le a hitleri Németországot, amelynek egyik központi terve volt a Földön élő zsidóság fizikai megsemmisítése.

Putin programjai között szerepelt a találkozó Simon Peresz államelnökkel, Binjamin Netanjáhu miniszterelnökkel, Avigdor Lieberman külügyminiszterrel, Ehud Bárák védelmi miniszterrel és más vezetőkkel. A lengyelországi születésű Peresz (88) orosz szavakkal köszöntötte vendégét, aki óvta Izraelt egy Irán elleni támadástól, mondván, Amerika beavatkozása is balul ütött ki mind Irakban, mind Afganisztánban. 

Az orosz elnök és népes kísérete a két ország közötti gazdasági és kulturális együttműködésről is megbeszéléseket folytatott, de érintették Szíria, Irán és az új egyiptomi rezsim kérdéseit is. Az orosz küldöttség műszaki csoportja különös érdeklődést mutatott az izraeli vízfeltáró technológiák iránt.

Putin Izraelből a Palesztin Autonómiába, onnan Jordániába folytatta útját. ◙

Tüntetések a szociális igazságosságért: vérszegény folytatás

Vasárnap összesen 25 személy gyűlt össze a Habima-téren, ahonnan szombaton este a sok ezres, erőszakos, törésbe-zúzásba forduló tüntetés kiindult.

Haifán is összegyűlt néhány tucat tiltakozó, de a rendőrségnek igazán csak Jeruzsálemben akadt dolga: mintegy 200 fiatal torlaszolta el a fővárosi villamos útját. A demonstráció vezetői szerint a rendőrök az oszlatásnál itt is, akárcsak korábban Tel Avivban, a körülményekhez képest túlzó erőt használtak a tüntetők ellen.

Az izraeli internetes híroldalak kommentelőinek a többsége a szombati erőszakos tüntetést és a vasárnapi akciózásokat anarchista, szélsőbaloldali megmozdulásokként értékeli. ◙  

2012. június 24., vasárnap

Murszi győzött, Gáza ünnepel

A Gázai-övezetet irányító Hamasz vezetői telefonon gratuláltak Mohamed Morszinak, az egyiptomi elnökválasztás győztesének.

Gázában és az övezet más városaiban sokan géppuska- és pisztolylövésekkel adtak kifejezést örömüknek.

Mahmud Zahar, a Hamasz egyik alapítója és a Gázai-övezet befolyásos politikusa az AFP hírügynökségnek nyilatkozva egyebek között kijelentette: Murszi győzelme “a normalizációs program és az ellenséggel folytatott biztonsági együttműködés veresége” – ami alatt a korábbi egyiptomi kormányzatok Izraellel kapcsolatos politikáját értette.

A Hamasz-kormány külügyminisztere, Mohamed Auad remányét fejezte ki, hogy Murszi győzelme közvetlen befolyást fog gyakorolni a palesztin népre.

Saeb Erekát palesztin főtárgyaló Ramallából kevésbé lelkes, hivatalos hangú üdvözlő üzenetet küldött Egyiptom új elnökének. ◙

Tízezrek ünnepelnek a Tahrir téren: Mohamed Murszi az elnök

Az egyiptomi választási bizottság vasárnap (június 24) délután kihirdette az egy hete megtartott elnökválasztás győztesét. Eszerint Mohamed Murszi, az iszlamista Muzulmán Testvériséghez kötődő Szabadság és Igazság Párt jelöltje 51,7 százalékkal megnyerte a választásokat.

A kairói Tahrir téren "Allahu Akbar" és "Le a katonai diktatúrával" kiáltásokkal önfeledt tömeg ünnepli az új elnököt, akinek – ha július 1-re ígért beiktatása nehézségek nélkül lebonyolódik – igen súlyos problémákkal kell megküzdenie. Ezek közül a legfontosabbak az Egyiptomot jórészt eltartó turizmus drámai visszaesése, a korábban is súlyos munkanélküliség növekedése, az alacsony jövedelmek további csökkenése, a lakosság muzulmán többsége és a kopt-keresztény kisebbség közötti súrlódások és a szegénység által okozott folytonos társadalmi feszültség. 
Mohamed Murszi (61) az Egyesült Államokban végzett és doktorált mérnök, széleskörű tájékozottsággal bír mind a tudományok, mind a körzet és a nagyvilág politikai helyzete felől. Személyében – vallási nézeteitől függetlenül – minden bizonnyal az utóbbi évszázadok legműveltebb államfője lép be Egyiptom történelmébe. ◙

Tel Aviv: ez a harc lesz a végső? • Erőszakos tüntetés a szociális igazságért

Szombaton este kétezer ember – jórészt a baloldal aktivistái – rendeztek tüntetést Tel Avivban, a város egyik legszebb terén, a héber Nemzeti Színház előtti Hábimá-téren.

A tiltakozási hullám már pénteken elkezdődött, amikor Dafni Lif, a tavalyi „sátras” tömegdemonstráció kezdeményezője ismét megpróbált sátrakat elhelyezni a Rotschild fasor sétányainץ A rendőrök  meglehetősen durván léptek fel az egyébként dúsgazdag családból származó 26 éves lány és társai ellen, és megakadályozták a sátorverést. Lif-et és 11 társát őrizetbe vették.

A szombat esti tüntetés már eleve a Lif letartóztatása és az előző napi durva rendőri fellépés elleni tiltakozás jegyében indult. Indokai most is a növekvő jövedelmi különbségek és a társadalom egyre szélesebb rétegeinek a leszakadása voltak. A tüntetők a „Bibi, haza”, „Ismét itt vagyunk”, „Le a tőke-koncentrációval” és hasonló jelszavakkal vonultak fel. A szónokok legfőbb kifogása az volt, hogy a tavalyi nagy tüntetések óta a kiáltó szociális különbségek mit sem változtak, és a kérdés lekerült a kormány napirendjéről.

A tüntetés egy órán belül erőszakossá vált: egyes csoportok főutakat torlaszoltak el, mások belvárosi bankportálokat törtek össze. A rendőrség nagy erőkkel volt jelen, de utasítást kaptak, hogy csak végső esetben avatkozzanak be. Erre jóval éjfél után került sor, amikor a tüntetőket bekerítették és megkezdték a letartóztatásokat, de a tüntetők a szó szoros értelmében kitépték a letartóztatandókat a rendőrök kezeiből.

Végül, már a kora hajnali órákban 20 személyt sikerült őrizetbe venniük.

A rendőrség szóvivője szerint a demonstráció nem volt törvényes, mert szervezői nem kaptak megtartására engedélyt.

2012. június 23., szombat

Éjfél óta húsz rakéta Gázából

Beni Ganz vezérkari főnök a szombat délutáni órákban tanácskozásra hívta össze a dél országrész védelméért felelős főtiszteket és a helyi önkormányzatok vezetőit a helyzet eszkalációjára adandó válaszlépések kidolgozásáért.

A szombatra virradó éjféltől a kora esti órákig húsz rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből izraeli területre. 

A Légierő a nap folyamán több, rakéta-kilövésre készülődő sejtet támadott. A Légierő a Youtube-on tette közzé a rakétázó terroristák támadását és a telitalálatot. Palesztin jelentések három halottról számolnak be. ◙

Az állami főszámvevő jelentése a 2010. decemberi erdőtűz-katasztrófáról

Micha Lindenstrauss, az izraeli főszámvevő a héten közzé tette jelentését a 2010. decemberében bekövetkezett galileai erdőtűzzel kapcsolatos miniszteriális felelősség kérdéséről.

A Karmel hegységben dühöngő erdőtűzben, mint emlékezetes, 44 személy vesztette életét. Többségük egy, a lángok által körülfogott autóbuszban rekedt.

A jelentés kiemeli Éli Jisáj belügyminiszter és Juvál Steinitz pénzügyminiszter különleges felelősségét, míg Binjamin Netanjáhu miniszterelnök és Jicchák Aharonovits rendőrfőnök esetében általános felelősséget állapít meg.

A jelentésben a napokon belül leköszönő főszámvevő elismeri, hogy több, a tűzvédelmi rendszerben található kirívó hiányosságot azóta kijavítottak, de néhány a mai napig fennáll.

A belügyminiszter tevékenységével kapcsolatos észrevétel lényege: Éli Jisáj pontos értesüléssel rendelkezett a Tűzoltóság súlyos felszerelési és szervezeti hiányosságairól, de megelégedett azzal, hogy a felelősséget sorozatosan áthárítsa a pénzügyminiszterre. A pénzügyminiszter, Juvál Steinitz viszont a tűzvédelmi rendszer finanszírozását azzal az indokkal tagadta meg, hogy előfeltételül szabta a rendszer teljes testületi-szervezeti átalakítását.

Jisáj belügyminiszter és Steinitz pénzügyminiszter elhárították a nekik tulajdonított felelősséget.

A főszámvevői jelentés nem tartalmaz konkrét szankciókat egyik említett hivatalos személy ellen sem, és nem javasolja hivatalukból történő eltávolításukat.

A tűzoltási rendszer teljes átszervezése és felszerelésének modernizálása – így nagy teljesítményű tűzoltó repülőgépek beszerzése és az azokat kezelő pilóták kiképzése – már a kilencvenes évek eleje, az első öbölháború óta aktuális volt, amikor negyven rakétát lőttek Irakból Izraelre. Egy átfogó rakétatámadás súlyos tüzeket okozhat az ország sűrűn lakott régióiban. ◙

2012. június 22., péntek

Kairó: vihar előtti csend

A kairói Tahrir téren tüntető tömeg pénteken követelte az elnökválasztás végeredményének legkésőbben szombatig történő nyilvánosságra hozását.

A múlt szombaton és vasárnap megtartott szavazáson a több, mint 50 millió választásra jogosult egyiptomi polgár mintegy fele élt jogával.


A 25 millió leadott szavazat körülbelül fele-fele arányban oszlik meg a két jelölt, az iszlamista Mohamed Murszi és a világi szemléletű, a katonai vezetéshez közel álló Ahmed Safik között. Murszi állítólag két-háromszázezer szavazattal többet kapott, ám a szavazatokat ellenőrző bizottság szerint több millió érvénytelen szavazatot adtak le, ennél fogva a szavazás végeredménye kétséges. 


Murszi bejelentette, hogy elnökké választása esetén független miniszterelnököt nevez ki, egyben tiltakozott a Legfelsőbb Katonai Tanács jogosítványai tervezett kiszélesítése ellen.

A Legfelsőbb Katonai Tanács élén álló Mohamed Husszein Tantaui tábornok a követelésre adott válaszában megjegyezte, hogy a jelöltek – szerinte – túlságosan korán jelentették be állítólagos győzelmüket és kijelentette, hogy a hadsereg nem fogja tűrni a rendbontást. 

A hét folyamán, mint azt közöltük, mindkét jelölt bejelentette győzelmét. ◙

Vonat ütközött autóbusszal – tíz könnyebb sebesült

Pénteken kora délután a Tel Aviv felől Askelonba tartó vonat Asdodot elhagyva egy átjáróban, Nicánim kibuc közelében autóbusznak ütközött. A hosszú, emeletes vasúti szerelvény az autóbusz far-részét „kapta el”. Az ütközés következtében a busz oldalára dőlt, több ablaka összetört.

Az autóbusz utasai csodának tudják be, hogy míg az ilyen tipusú balesetek gyakran tömeghalállal végződnek, ezúttal tíz könnyebb sebesültet kellett ellátni: hármat helyben, hetet az askeloni Barziláj kórházban. A vonat utasai közül senki sem sérült meg.

Az átjáró sorompója a baleset időpontjában leeresztett állapotban volt. Mose Katz közlekedésügyi miniszter bizottságot nevezett ki a baleset körülményeinek a kivizsgálására. A ynet hírportál értesülése szerint a kormány hét évvel ezelőtt elfogadott egy tervet a sínek alatt vezető aluljáró megépítésére, de a terv finanszírozására végül nem került sor.

Kairó: tömegek özönlenek a Tahrir térre

A reggeli órákban tömegek özönlenek a kairói Tahrir térre a tüntetések szokott színhelyére.
A Muzulmán Testvériség hívei arra várnak, pontosabban azt akarják fenyegető jelenlétükkel kikényszeríteni, hogy még ma jelentsék be választottjuk, Mohamed Murszi győzelmét az elnökválasztásokon.

A dráma csúcspontja délutánra várható, amikor a pénteki imádkozásról, a mecsetekből kitódul a fanatizált tömeg.

A szombaton és vasárnap megtartott elnökválasztások kimenetele mindeddig nem ismert, csak annyi tudható, hogy a két jelölt, Mohamed Murszi és versenytársa, a világi szemléletű Ahmed Safik nagyjából azonos eredményt értek el.

Az évtizedekig betiltott Testvériséget a falusi és városi proletariátus támogatja, ellenjelöltjét pedig a városi értelmiség, a hadsereg tisztjei és az iszlamista uralomtól rettegő, 8-10 milliós kopt keresztény kisebbség. ◙

2012. június 21., csütörtök

Egyiptomi elnökválasztás: eredmény nincs, patthelyzet van

Csütörtökre ígérték a szombaton és vasárnapon tartott egyiptomi elnökválasztások végeredményének a kihirdetését, ám a várakozóknak csalódniuk kellett: a végeredményt csütörtök estig nem hozták nyilvánosságra.

A késlekedésnek egyik oka az, hogy a két jelölt, Mohamed Murszi, az iszlámista-konzervatív politikus, illetve Ahmed Safik, a hadsereghez közel álló világi felfogású egykori légierő-főparancsnok  igen közeli, fej-fej melletti versenyben van. Mint jelentettük, a héten ez is, az is győzelmet jelentett.

Nem megerősített értesülések szerint Murszi félmillió szavazattal többet kapott, mint vetélytársa, ami a nyolcvanmilliós lakosságú Egyiptomban igen csekély többséget jelent.

A hírek azonban arról szólnak, hogy közelebbről nem részletezett követelések szerint négymillió szavazatot érvényteleníteni kell, így a választások eredményének a kihirdetése további késedelmet szenved.

A késlekedés további lehetséges oka: az ország fölött teljhatalmat gyakorló hadsereg vezetői tartanak tőle, hogy abban a pillanatban, amint favorizáltjuk, Ahmed Safik győzelmét jelentik be – elszabadul a pokol, és Egyiptom a polgárháború örvényébe szakad.

Szeressük egymást, gyerekek • Kereszt és Dávid-csillag egy fedél alatt

Az Egyesült Államokban egyre gyakrabban látni olyan épületeket, amelyek szükség szerint egy egyszerű mozdulattal zsinagógává vagy keresztény templommá alakíthatók.

A "két vallás egy fedél alatt" egyre népszerűbb az Államokban, így nem kell meglepődni, ha a kereszt jól megfér a Dávid-csillaggal.

Európában még elképzelhetetlen, de Michigan és Maryland egyes helységeiben egyáltalán nem zavarja sem a keresztényeket, sem pedig a zsidókat hogy ugyanabban a házban imádkoznak a Jóistenhez.

A michigani Ann Arborban például a "Beth Emeth templom" és az "Assziszi Szent Klára" gyülekezet ugyanazt azt a házat jelöli, és híveket egyáltalán nem zavarja, hogy osztozniuk kell a szent helyen. A péntek este és a szombat (estig) a zsidóké, a vasárnap a keresztényeké.

A beltérben egy mozgatható fallal változtatják a díszletet, annak függyvényében, hogy éppen melyik felekezet használja a helységet.

Igaz: az imaterem berendezése minimális. Csupán egy olajfából készült szószék van felállítva, ahonnan mikor a lelkész mikor a rabbi szól a hívekhez. A szokásos kegytárgyak hiányoznak, de a helyiek úgy vélik, hogy ezek csupán kellékek. A fontos az, hogy nyugodt körülmények között imádkozhassanak.

Előfordultak ugyan kisebb incidensek, de ezek már a múlté. Egyik évben például akkora karácsonyfát állítottak a keresztények, hogy nem tudták kivinni a teremből, mire a zsidók ideje eljött. Azóta csak akkora fát diszítenek, amelyet könnyedén ki tudnak vinni az imateremből.

Tény azonban, hogy egy ortodox zsidó hitközségben még Amerikában sem valósítható meg hasonló kezdeményezés.

A muzulmánok még nem nyilatkoztak. ◙

2012. június 20., szerda

Rakéták Gázából – célzott felszámolás Izraelből

Szerdán a koraesti órákig több, mint 20 rakétát lőttek ki a Gázai-övezetből izraeli területre. Egy házat Szdot Negev településen telitalálat ért, szerencsére senki sem tartózkodott benne.

Az izraeli Légierő tovább folytatja a támadásokért felelős terroristák célzott felszámolását. Az Izraeli Hadsereg és a Sin Bét belső titkosszolgálat együttműködése révén sikerült azonosítani és a levegőből eltalálni az Iszlám Dzsihád motorkerékpáron közlekedő helyi parancsnokát, aki súlyosan megsebesült. Vele utazó társa életét vesztette. ◙

MENA hírügynökség: Mubarak klinikai halott

Az egyiptomi MENA hírügynökség kedd esti jelentése szerint Hoszni Mubarak, a tavaly februárban lemondott egyiptomi elnök, akit a közel három hete életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, kedden egyszerre esett át szívrohamon és agyvérzésen.

A 84 esztendős Mubarakot a kairói Maadi kórház orvosai klinikai halottá nyilvánították, de ezt később cáfolták. ◙

Kétszázzal repesztett, feltette a Youtube-ra • A produkció jutalma: négy hónap

„Ami a kipufogón kifér” – mondta Elád Weizmann akkói fiatalember, és két haverral beült a sportkocsiba.

A 2. számú Haifa – Tel Aviv autósztrádára hajtottak. A nyílegyenes szakaszra érve Elád  padlóig nyomta a gázpedált. Az áramvonalas járgány sebességjelzője nemsokára elérte a 200-as számot.

A két útitárs sem tétlenkedett: az útra magukkal hozott video-kamerával szorgalmasan filmeztek. A vezető szeme közben a traffipaxokat – az út mentén elhelyezett sebességbemérő kamerákat – kijelző radar-lézer műszeren volt: valahányszor a műszer ennek közelét jelezte, Elád a megengedett sebességre lassított.

Hogy a fegyvertényt az ismerős lányok is láthassák, a haveri kört pedig egye a sárga irigység, a három vagány srác a felvételt feltette a Youtube video-megosztó honlapra.

Pechükre azonban nemcsak a haveri kör, hanem a forgalmi rendőrség is felfedezte a kisfilmet. Három hónappal ezelőtt a haifai járásbíróság emberéletek veszélyeztetése miatt a gyorshajtót négyhavi elzárással sújtotta, hajtási jogosítványát nyolc hónapra bevonta és tekintélyes pénzbírság megfizetésére kötelezte.

Weizman fellebbezését a bíróság elutasította, indokát, miszerint gépkocsija sebességmérője hibás volt, nem vette figyelembe.

Az egyetlen változtatás: a két barát elleni eljárást bűnrészesség és felbujtás gyanújával beszüntették, miután az általuk készített video-felvételből nem bizonyítható, hogy ők késztették volna a gépkocsi vezetőjét a gyorshajtásra. ◙

FORRÁS: ynet hírportál

2012. június 19., kedd

Észak-Negev tűz alatt – Izrael megtorló akciót fontol

Kedden reggel óta két Grad rakétát, 43 Kasszam rakétát és aknagránátot lőttek a Gázai-övezet területéről az övezettel határos Észak-Negev régióra. Askelon, Netivot, Szdérot és Ofakim városok és a környék falusi települései lakossága a szerdára virradó éjjelt óvóhelyen, illetve “biztos szobában” (cheder átum) lesz kénytelen tölteni. A tanítási nap megtartásáról a hatóságok később döntenek.

Kedden este Askelon körzetében négy járőröző határőr megsérült egy közelükben felrobbant Kasszam-rakéta szilánkjaitól; egyikük súlyosan. 

Esti jelentések szerint az izraeli hadsereg vezérkara megtorló akció indítását fontolja.

Az izraeli légierő közelebbről meg nem határozott eszközökkel – talán drónokkal, miniatűr pilóta nélküli repülőkkel – folyamatosan támadja a rakéta-kilövéshez készülődő terrorsejteket.

A Gázai-övezet terrorsejtjeit az egyiptomi választások, illetve a Muzulmán Testvériség remélt győzelme motiválhatta az utóbbi napokban.

Safik is győzelmet jelent

Másfél nappal az után, hogy Mohamed Murszi, az iszlámista Muzulmán testvériség "Szabadság és Igazság Pártja" elnökjelöltje bejelentette, hogy győzött a választásokon – ellenfele, Ahmed Safik kampányfőnöke kedden ugyancsak győzelmet jelentett, éspedig 51,5 százalékos arányban. A kampányfőnök egyben közölte: Murszi adatai hamisak.

A szombaton és vasárnap leadott szavazatok végső, hivatalos kiértékelése csütörtökön várható.

Megfigyelők hangsúlyozzák: az egyiptomi politikai helyzetet és a népi mentalitást ismerve, a fej-fej melletti küzdelem végén igen nagy erőszakhullám kitörése várható, bármely felet hirdetik ki győztesként.

Azt is "borítékolják", hogy az országban 1954, a királyság megbuktatása óta mindenható hadsereg nem fogja átadni a valóságos irányítást a megválasztott elnöknek és kormányának, hacsak az nem köt valamilyen hűség-alkut a tábornokokkal. ◙

A Hamasz üdvözli a Muzulmán Testvériséget • Az izraeli légierő hétfőn délelőtt és este két-két fegyverest számolt fel

Iszmail Hanijje, a Gázai-övezetet kormányzó Hamasz-vezető győztesként üdvözölte Mohamed Murszi elnökjelöltet, aki az egyiptomi elnökválasztás hivatalos eredményhirdetése előtt megválasztott elnöknek deklarálta magát. Murszi (családneve angol szövegekben Morsi, Morsy, Mursi, Mursy átírásban olvasható) a Muzulmán Testvériség által a közelmúltban megalapított Szabadság és igazság pártja vezetője és elnökjelöltje.

Mint ismeretes, a Hamasz mozgalom az egyiptomi Muzulmán Testvériségből ágazott ki 1987-ben.

Az izraeli légierő lövedéke hétfőn délelőtt az Iszlám Dzsihád két, motorkerékpáron utazó céllövészét találta el, akik az elmúlt napokban az izraeli határsávon feladatukat ellátó katonákra lőttek. A két céllövész életét vesztette.

Hétfőn este a légierő két, rakéta-kilövéshez készülődő palesztin fegyverest számolt fel. ◙

2012. június 18., hétfő

Muzulmán Testvériség: Győztünk!

Mohamed Murszi (61), a Muzulmán Testvériséghez kötődő Szabadság és Igazság Párt jelöltje hétfőre virradó éjjel, a leadott szavazatok 98 százalékának megszámlálása után bejelentette, hogy a szavazatok 52.5 százalékát megszerezte, így ő tekinthető Egyiptom következő elnökének.

Az Al Ahram félhivatalos kairói lap szerint Murszi kevesebb, mint egymillió szavazattal vezet vetélytársa, Ahmed Safik előtt. Egyiptomban mintegy 50 millió polgárnak van szavazati joga. ◙

Terrortámadás az izraeli-egyiptomi határon

Hétfőn hajnalban fegyveres terroristák tüzet nyitottak a Sínai-félszigetről az izraeli-egyiptomi határkerítést építő munkásokat szállító gépkocsikra és egy RPG-rakétát is kilőttek. Egy munkás meghalt, három megsebesült. A helyszínre riasztott Goláni-egység katonái felfedezték a támadókat és tűzharcba bocsátkoztak velük. A terrorsejt két tagját megölték. 

A súlyos incidensre a Gázai-övezet egyiptomi határától délre került sor, vagyis az izraeli-egyiptomi határ északi szakaszán.

A legújabb terrorakcióra alig 48 órával azt követően került sor, hogy ugyancsak a Sínai félszigetről két Grad-rakétát lőttek ki Izrael dél-negevi régiójára. ◙

2012. június 17., vasárnap

Rakétatámadás a Sínai félszigetről

Szombatra virradó éjjel két 122 mm-es Grad tipusú rakéta csapódott be a Negev sivatag Eilattól északra fekvő régiójába. A rakéták maradványait szombaton reggel találták meg.


A rakéták nem okoztak kárt, lakatlan területen értek földet: az egyik Micpe Ramon város, a másik az Uvda katonai repülőtér közelében.


Felmerült a lehetősége, hogy a rakétákat keletről, Jordániából lőtték ki, de vasárnap reggeli közlés szerint egyértelmű, hogy azokat nyugat felől, a Sínai félszigetről, egyiptomi területről lőtték ki Izrael irányába.


Egyiptomi hivatalos tényezők ezt cáfolták, ugyanakkor az izraeli és az egyiptomi határőrség az utóbbi időben fokozódó feszültség ellenére állandó kapcsolatot tart fenn. 

2012. június 16., szombat

Egyiptom választ – de nem igazán

Szombaton reggel megnyílt az elnökválasztás második fordulója, miután a múlt hónapban az első fordulón egyik jelölt sem érte el a kétharmados többséget. A mostani fordulón – amely két napig, azaz vasárnap estig tart – 50 millió választójoggal rendelkező egyiptomi polgár választ immár csak két jelölt közül.

A két jelölt: Mohamed Murszi, aki a Muzulmán Testvériséghez áll közel, és Ahmed Safik, őt a világi táborral azonosítják. Kettejük közül Murszi örvend nagyobb népszerűségnek, az előző fordulóban több szavazatot szerzett.

A második forduló, mondhatni, negatív „felütéssel” kezdődött: az egyiptomi alkotmánybíróság csütörtöki döntése nyomán Husszein Tantaui, a Legfelsőbb Katonai Tanács vezetője pénteken feloszlatta a parlament alsóházát, amelyben az iszlámista törvényhozók vannak többségben. Mondani se kell: a Muzulmán Testvériség pártján álló tömegek a bírákat részrehajlással vádolják, hiszen azokat még az előző rezsim nevezte ki.

Általában: amikor Egyiptom politikai berendezkedéséről és vezető kádereiről beszélünk, mindig szem előtt kell tartani, hogy az országot 1954, a Szabad Tisztek forradalma, Nagib tábornok és Nasszer ezredes hatalomátvétele óta katonák kormányozzák. A Nasszer halála után következő elnök, Anuár Szadat, majd annak meggyilkolása után a tavalyig regnáló Hoszni Mubarak – mind magasrangú katonatisztek voltak.

A bíróság másik, nem kevésbé döntő határozata Ahmed Safik jelöltségének a legalizálása, akit a parlament kizárt a versenyből, mert a Mubarak-kormány miniszterelnöke volt, ha csak annak utolsó heteiben is.

Mind külső, mind belső megfigyelők szerint a cselekvőképes parlament nélkül működő állam korlátozott jogilag, és még a megválasztott elnök pontos hatásköre sem lesz világos. Így akármelyik győztes lényegében a tábornokok bábjává válhat.

Az izraeli ynet hírportál és a Jediot Ahronot napilap kairói tudósítói a sok vihart és vért látott Tahrir téren szombaton csak néhány lézengő embert láttak – bár a tudósítók nem zárták ki, hogy vihar előtti csendről van szó…
Hasonlítsuk össze a két elnökjelöltet.

Mohamed Murszi

• Kor: 61 éves
• Párt: Szabadság és Igazság Párt, lényegében maga a Muzulmán Testvériség
• Magánélet: a mérnöki tudományok doktora, egyetemi fakultásvezető, Mubarak aktív ellenfele volt, amiért a hatóságok zaklatták és több ízben letartóztatták.
Egyiptomi lapok megszellőztették, hogy Murszi korábban két fej- (agy-?) műtéten esett át, ami esetleg korlátozhatja döntőképességét.
• Politikai hitvallás: „A megoldás az Iszlám” – reform a politikában, a gazdaságban, az Iszlám hitelvei alapján
• Izraellel kapcsolatos állásfoglalás: mozgalma tiszteletben tartja a nemzetközi szerződéseket, az Izraellel kötött békeszerződést is. Ugyanakkor a palesztin ügy prioritást fog élvezni.
• Családi körülmények: felesége – unokahúga. Mindkét fia USA-állampolgársággal rendelkezik, ami már csak azért is zavaró, mert Chazam Abu-Iszmailt, a Testvériségnél is szélsőségesebb szalafista politikust éppen azért távolították el a jelöltek közül, mert édesanyja USA állampolgár.

Ahmed Safik

• Kor: 71 éves
• Párt: Független
• Magánélet: A légierő parancsnoka volt, a hadsereg embere, mérnök, világi felfogású technokrata. A Mubarak-kormányban sokáig légi közlekedési miniszter, annak utolsó heteiben miniszterelnök.
• Politikai hitvallás: „Törvény és rend” választási jelszavával ellenzi a vallás szerepének növelését a politikában és a társadalomban. A csend és a nyugalom visszatérését ígéri.
• Izraellel kapcsolatos állásfoglalás: a békeszerződést tiszteletben kívánja tartani, sőt, Izraelbe is hajlandó ellátogatni, ha ez Egyiptom érdekeit szolgálja.
• Magánélet: feleségét két hónappal ezelőtt elveszítette, választási hadjáratában egyik lánya segítette.
A vasárnap este véget érő választások végeredményét egy hét múlva közlik. Az „exit poll” jelentései már a hétfőre virradó éjjel várhatók.

Hivatalos megfigyelők és internetes kommentelő „okosok” egyaránt úgy vélik, hogy a valóban uralkodó hadsereg jelöltje, Ahmed Safik győzelme a választások végeredményétől függetlenül előre „le van vajazva”. A Muzulmán Testvérek annyi részt kapnak a hatalomból, amennyi a hadsereg vezető szerepét nem veszélyezteti. ◙

2012. június 15., péntek

Vírusveszély

Figyelem: senki ne nyissa ki a "POSTCARD FROM HALLMARK" címen érkezett üzenet csatolmányát, akkor sem, ha a feladó neve ismerős (rokon, barát)!

Az üzenethez csatolt fájl egy igen rosszindulatú vírus, amely képes a merevlemez visszafordíthatatlan tönkretételére. ◙


FORRÁS: Tomer Shemesh, Information Technology and Services, Jerusalem

2012. június 14., csütörtök

Slomo Marom 1929 – 2012

Hétfőn, június 11-én elhunyt Slomo Marom, Izraeli Állam első magyarországi nagykövete a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása, 1989. szeptembere után.
Marosi Tamás néven született Budapesten, 1929-ben.

… „1944. november elején minket is útba indítottak az egyik pesti csillagos házból. Az óbudai téglagyárig hajtottak bennünket, ahol szétválasztották a családokat. Elindultak a transzportok nyugati irányba, az akkori német (ma osztrák) határ felé, a hivatalos megindoklás szerint munkavégzésre. A szüleimet sohasem láttam viszont. Máig nem tudom, meddig jutottak, hol és mikor, milyen körülmények között pusztultak el.

Én magam Gönyűig jutottam a „halálmarsban”. Ott megjelent egy diplomata és néhány segítője – Wallenberg vagy a Vöröskereszt, nem tudom – és a minket hajtó keretünkkel közölték: a nemzetközi jog értelmében 16 éven aluli fiatalokat nem szabad hadimunkára fogni. A keret parancsnoka úgy látszik, respektálta a külföldi diplomatát, mert kihirdették: a 16 éven aluliak álljanak ki a sorból. Én, mint 15 éves, ebbe a csoportba tartoztam. Teherautón vittek bennünket vissza Budapestre.”

„Felszabadulásom után csatlakoztam a Hánoár Hácioni-hoz. Az országba 1949-ben érkeztem meg.” – mesélt életéről Hírlevelünknek három évvel ezelőtt.

Slomo Marom az átéltek ellenére nagyban hozzájárult nem csak a két ország, hanem – lehetőségei szerint – a két nép, a háború utáni nemzedékek egymásra találásához. Döntő szerepe volt a magyar-izraeli baráti társaságok létrejöttében. ◙

2012. június 13., szerda

Sorsunk negyedórája

Mindenkinek megvan a maga negyedórája” – idézte apám az ő apja, az én mártírhalált halt nagyapám mondását. Nem kell sokat ragozni a szólást, akinek magyar az anyanyelve, kapásból megérti. Egy élet során legalább egyszer mindenki “helyzetbe kerül”, sorsa kormányosa lehet.

Az elmúlt héten jelentős évfordulója volt Izraelnek: a Hatnapos Háború 45. évfordulója. Az Új Keletben mindig nagy kezdőbetűkkel írjuk a történelmi esemény magyar megnevezését (héberül tanulóknak: milchemet séset hájámim).

1967. június 10-én fegyverszünet jött létre a Cáhál, az Izraeli Hadsereg és vesztes támadói között. Jeruzsálem Óvárosa, a júdeai hegyek, Somron – vagyis az izraeli területre betüremkedő, Natanját, Hederát, Kfár Szábát, Ros Háájint néhány kilométerre megközelítő “területzsák” – valamint délen a Gázai övezet és azon túl az egész Szináj (Sínai) félsziget, északon pedig a Golán fennsík Izrael katonai ellenőrzése alá került.

A súlyos dilemma már a zsidó népet elöntő eufória első napjaiban felmerült a döntéshozók előtt: a kétmilliós arab lakosságú “Területekből” (héberül: stachim) mennyit annektálhat a zsidó állam? Hiszen olyan, a zsidó történelemmel évezredek óta egybeforrott városok kerültek izraeli kézbe, mint Hebron, Betlehem, Söchem – bár valamennyi arab lakossággal.

A régi zsidó jisuv (lakosság) még nem felejtette el a 39 évvel korábban végrehajtott hebroni vérengzést, több tucatnyi zsidó lakos lemészárlását. Felmerült a felelősök felkutatása is, de az akkor kiüldözött zsidó lakosság visszatelepülése mindenképpen megvalósíthatónak tűnt.  Végül a borzalmas szanitáris állapotban leledző arab város helyett mellette, a Máchpélá közelében új, modern város, Kirját Árbá épült; a hebroni óvárosban kevés zsidó telepes lakik.

És létrejöttek a “telepek” (hitnachlujot), amelyek ritka kivétellel nem arab tulajdonú telkeken,  hanem állami földeket épültek. (Az állami tulajdon alatt az egykori brit mandátumi tulajdon értendő, amely az 1949-es fegyverszünet után Jordánia tulajdonába ment át; 1967 júniusa óta Izrael fennhatósága alatt állnak, de az ENSZ és a legtöbb ország nem ismeri el Izrael Állam tulajdonjogát. A Palesztin Autonómia mindet magának követeli.)

Végül Izrael csak a jeruzsálemi Óvárost, annak közvetlen környékét és a Golán fennsíkot annektálta. Az óvárosi Templomhegy feletti ellenőrzés jogát Izrael már 1967-ben átadta a Wakf nevű muzulmán hitbizományi intézménynek, amely szélsőséges módon Izrael- és zsidóellenes. A Wakf ott akadályoz minden izraeli építést, ásatást, ahol tud. Emberei a helyszínen talált, a zsidó múltra utaló régiségeket szánt szándékkal tönkreteszik, szemétre hányják.

A magyar „zsidó” népnév a héber „Jehuda” névből származik, Jákob ősatyánk fia nevéből. Az angol „Jew”, a francia „Juif”, a német „Jude” ugyancsak. Jehuda (Júdea) az ország déli részének is a neve, amely az első honfoglaláskor Jehuda törzsének jutott.

A felettünk álló, emberi ésszel felfoghatatlan hatalom nemcsak Izrael népét választotta valamiféle kísérleti csoportként (e sorok írója ezt így tudja értelmezni), hanem Jeruzsálemet is, benne pedig a Templomhegyet, arra pedig Templomot rendelt.

Mose Dáján, a Hatnapos Háború (ma már csak jobbára az idősebb nemzedék számára) ismert vezérlő tábornoka utasítására 5727/1967 Sávuot ünnepe előtt négy nap alatt ledózerolták a Fal előtt éktelenkedő mocskos Mugrabi negyedet, a talajt méterekkel elmélyítették, kikövezték, és lassanként kialakult a ma ismert térség.

A Nyugati Fal Jeruzsálem, sőt, Izrael „védjegye” lett. Csak kevesen gondoltak rá, hogy a cél, a zsidó visszatelepülés tulajdonképpeni értelme – a Temlomhegy, rajta a Templom. Amelynek hűlt helyét két muzulmán mecset foglalja el.

A két ókori Templom, avagy Szentély – Bét hámikdás – csakis a mecsetek helyén épülhet fel. Slomo Goren rabbi és mások javasolták a két mecset felrobbantását, és a Szentély megépítését. Az ultraortodox rabbik szinte hörögve tiltakoztak: egyes források szerint a Templom készen, minden szükséges eszközével felszerelten fog aláereszkedni az égből.

Az Iszlám valódi szent helye ugyanis Mekka és Medina. Jeruzsálem neve a Koránban egyetlen egyszer sem fordul elő!

Hogy ez fatális konfliktus forrása lett volna? Az lett volna. De a konfliktus el nem kerülhető. Szentéllyel vagy anélkül. A ma magát palesztinnak nevező itteni arabság maga mögött tudja a 150-200 milliós arab népeket, és a másfél milliárdnyira (1500 millió) tehető muzulmán tömeget. És látja Izrael növekvő elszigetelődését, egyetlen szövetségese bizonytalankodását. Mindez kizárja a béke lehetőségét.

És Izrael megállt a Nyugati Falnál, ami lényegében a Templomhegy négy támfala közül az egyik.

A világot lángba borító újabb őrület akkor is kitörhet, hogyha az egyik, másik, vagy mindkét mecsetet egy földrengés dönti romba. (Errefelé egyáltalán nem ritka jelenség; mind az El Aksza, mind az Omár mecset jóval több, mint ezer éves!)

Az Izrael addigi területének háromszorosára kiterjedő Sínai félszigetet egy békeegyezmény fejében Menáchem Begin teljes egészében visszaadta Egyiptomnak. Ezzel a Gázai övezet ismét közvetlen határt kapott a legnagyobb arab állammal. Áriel Sáron a kilencvenes években tetőző terrorhadjáratba belefáradva 2005-ben kivonta onnan a hadsereget és kitelepítette a régió nyolcezres zsidó lakosságát.

A kisebbségben lévő, de nagyobb befolyással bíró liberális-polgári baloldal egyre élesebben szembefordul a „Területek” nagyobb hányadának a megtartásával, az itt megtelepült izraeliekkel

Mindennek a következményeivel mostanában szembesülünk.

Közel állunk minden arab és muzulmán vágyának a beteljesüléséhez: a Hatnapos Háborút elvesztettük!

Az utóbbi századok egyik legjelentősebb Tóra-tudósa Élijáhu ben Solomon Zalman rabbi (1720-1797) volt, akit működésének helyéről Vilnai Gáonnak neveznek. A Gáon (ez a latin "géniusz" és a magyar "lángész" szó héber megfelelője) nem csak a Tórában búvárkodott, hanem világi tudományokban is, főképpen a matematikában.

A neki tulajdonított értelmezés szerint a Bibliában, de főként Mózes öt könyvében egyértelmű utalások olvashatók ki az emberi történelem közel hatezer évének történéseire, legalábbis a történelem tengelyébe állított Izrael sorsával kapcsolatban. Az egyszerű, mégis különös módszer, a "versenkénti megfeleltetés" az egész Ötkönyv összes versét a "Börésit"-től, vagyis az elejétől a „Dvárim”, az ötödik könyv legvégéig folyamatosan, "ömlesztve" számozza, tekintet nélkül a könyvekre és a fejezetekre.

Ezzel a módszerrel – egyéb események között – sok Tóra-tudós évszázadokkal korábban előre jelezte, hogy a zsidó időszámítás szerinti 5727. évben (ez megfelel az 1967. évnek) rendkívüli és előremutató esemény fog bekövetkezni Izrael népének életében.

Az Ötkönyv 5727. versében (az 5. könyv 31. fejezete, 3. vers) ugyanis a következő szavak állnak:

"Az Örökkévaló, a te Istened maga kel át előtted és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondta az Örökkévaló."

A három évezreddel ezelőtt leírt vers (pászuk) egyértelmű katonai győzelemről, gondviselésről szól. A zsidó ezotérika tudói különleges jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az eredeti, héber szövegben az Isten (magyarra „Örökkévalónak” fordított) négybetűs neve kétszer is megjelenik benne. 

A földön túli intelligencia által kijelölt időpontban aratott győzelem gyümölcseit azonnal, néhány hónapon belül lehetett volna felhasználni. A „negyedóra” előállt. És elszállt.

Az arabokat sokkolta a vereség traumája. Tehetetlenek voltak. Hogy mit szóltak volna az oroszok? Ma már tudjuk: fenyegetődzéseik üres szólamok voltak. A Moszád ezt nem tudta volna? Az akkori izraeli döntéshozók megmaradtak a napi politika síkján, a magasabb dimenzió szándéka csak kevesek előtt sejlett fel. Hja, a vezetéshez kell a kurázsi, ha már az apák isteni gondviselésbe vetett hite elolvadt…

Azóta lejtős pályán haladunk. A hetvenes évek „kifullasztó háborúját” a kishíjján végzetes Jom Kippuri háború követte, majd a visszavonulások. A tömegalija sikere után folyik a régi, idealista, összetartó társadalom lassú bomlása, az önzés, a bűnözés gyors előretörése.

Hogy ezen mennyiben változtatott volna, ha akkor kihasználjuk a történelmi ablakot, a „negyedórát”, és nem állunk meg a Falnál, hanem tovább megyünk, fel a Templomhegyre? Nem e sorok írója a megmondhatója. ◙ 

2012. június 11., hétfő

Washingtoni randevú Kneszet képviselők és a Muzulmán testvériség között?

A ynet izraeli internetes hírportál értesülése szerint a Kneszet, az izraeli parlament több képviselője a jövő héten, napokkal az egyiptomi elnökválasztás második fordulója után Washingtonban találkozni fog ugyancsak ott tartózkodó egyiptomi parlamenti képviselőkkel, közöttük a Muzulmán Testvériséghez tartozó honatyákkal is.

A találkozót a hírforrás szerint az USA közelebbről meg nem nevezett hivatalos politikusai „boronálták össze”, hogy elősegítsék a megértést a felek között, és idővel egy magasabb szintű megbeszélést tegyenek lehetővé a két ország között. ◙

Szíriának van a legnagyobb készlete vegyi fegyverekből – mit tesz vele?

Jáir Náve vezérőrnagy, a Cáhál, az Izraeli Hadsereg vezérkari főnök-helyettese egy megemlékező ünnepségen figyelmeztetett: a szomszédos Szíriában van felhalmozva a legtöbb vegyi fegyver a Földkerekségen. Fokozza a veszélyt az arab állam hadserege rendelkezésére álló rakéta-arzenál, amelyben olyan rakéták is vannak, amelyek Izrael teljes területét elérhetik.

„Amiket tesznek manapság saját népükkel, gondolkodás nélkül megtennék velünk is, ha nem riasztaná el őket Izrael katonai ereje” – hangsúlyozta Náve tábornok.

Ehud Bárák honvédelmi miniszter egy másik találkozón elmondta: Izrael figyelemmel kíséri a Szíriába áramló fegyverszállításokat, amelyben nem-konvencionális eszközök is lehetnek. Bárák arról is beszélt, hogy Izrael lehetőségeihez mérten igyekszik felkészülni a Basár El-Ásszád utáni időkre. ◙

2012. június 10., vasárnap

Megújuló palesztin terrorhullámtól tart a volt Sin-Bét főnök

“Amennyiben végleg zsákutcába jutnak a megbeszélések a palesztinokkal, új intifáda kitörésére számíthatunk” – nagyjából ennyiben foglalható össze Jákov Peri (68) volt Sin-Bét főnök szombaton, a Tel Avivhoz közeli Kfár Szábá városban tartott előadása.

“Sorsdöntő problémákról van szó, amelyeket a kormány a jelek szerint nem tud kezelni. Teljes sebességgel haladunk egy kétnemzetiségű állam irányába, ami a zsidó nemzeti állam, az eredeti cionista elgondolás vége. Új vezetőkre van szükség!” – fejtette ki álláspontját Jákov Peri, aki 1988 és 1994 között volt a belbiztonsági szolgálat vezetője.

Peri előadásában a tömeges afrikai beszivárgás kérdésével is foglalkozott. “Az egyiptomi kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, hogy az izraeli határ felé tartó afrikaiakat területén feltartóztassa, miközben a Sínai félsziget az El Kaida gyakorlóterévé válik” – állította.

Jákov Peri nem az egyetlen titkosszolgálati vezető, aki az utóbbi időben súlyos kritikával illeti a Netanjáhu-kormányzatot. Juvál Diszkin, aki 2005 és 2011 között állt a Sin-Bét élén, ugyancsak a kormányfő nyilvános bírálói közé tartozik, ahogyan Méir Dágán, a Moszád volt főnöke is. Ő az Irán elleni esetleges izraeli támadást nemrégiben “a leghülyébb ötletnek” nevezte. ◙

2012. június 7., csütörtök

Politikai dráma Isten Háza mellett • Átgurítják Ulpáná házait

Döntött az izraeli kormány a júdeai hegyekben, Ramallától északra fekvő Bét-Él település Ulpana nevű negyedének a sorsáról. • Öt épületet lebontanak, a telepeseket kárpótolják • Senki sem elégedett.

Egy látomás

A bibliai Bét-Él (magyarul „Isten Háza”) Izrael népe számára több, mint szimbolikus jelentőségű. Jákob ősatyánk bátyja, Ézsau haragja elől menekülőben ezen a helyen pihent le egy éjszakára. Fejét egy kövön nyugtatva itt látta álombeli látomását a létráról, amelyen Isten angyalai fel-le jártak. Ezen a helyen nyilatkozott meg neki Isten:

„Én vagyok az Örökkévaló, atyád, Ábrahám Istene és Izsák Istene!
Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és az utódaidnak.
Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre,
és áldást nyer általad és utódod által a föld minden nemzetsége.
Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mész, és visszahozlak erre a földre.
Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.
Amikor Jákob fölébredt álmából, ezt mondta:
Bizonyára az Örökkévaló van ezen a helyen és én nem tudtam!
Aztán elnevezte azt a helyet Bét-Élnek, mert azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve.”
(Mózes I. könyve, 28. fejezet, 13-19)

A Tánách másutt is megemlékezik Bét-Élről, amelyet Józsué honfoglalása után Benjámin törzsének osztottak. Salamon halálával, az ország kétfelé szakadása után az északi Izrael része lett, ahol pogány ritust követtek.

Jákob fiai visszatérnek

Az 1948-as Függetlenségi Háború után a jeruzsálemi hegyvidék, a nyugati városrész és Rámát Ráchel kibuc kivételével szinte teljes egészében jordániai megszállás alá került és ott is maradt a Hatnapos Háborúig. Az Óváros és az azt övező „Benjámin hegyei” (Háréj Binjámin) ma 45 éve, 1967. június 7-én kerültek izraeli kézbe.

Az egykori héber Bét-Él két arab helység nevében maradt fenn: Ramallah („Isten magaslata”) ma a Palesztin Autonómia fővárosa, és attól keletre Beitin arab falu, amely név talán a „Bét Él” név arabos változata.

Tizenhét nemzeti-vallásos zsidó család 1977-ben vetette meg a legújabb kori Bét-Él telep alapjait a Cáhál, az Izraeli Hadsereg 4. számú kiképző bázisa („Báhád árbáá”) szomszédságában. A sokgyerekes, idealista családok nem kevés kockázatot vállalnak az ellenséges palesztin környezetben, Ramallah tőszomszédságában, palesztin-arab falvaktól körülvéve. Jeruzsálem innen légvonalban közel 20 kilométerre van; a kanyargós hegyi műút sok veszélyt rejt.

A 900 méterrel a tengerszint fölé emelkedő dombtetőkről száraz és tiszta napokon láthatók Tel Aviv magasépületei és a tenger, észak-kelet felé tekintve a Hermon havas csúcsai is feltűnnek! A folyamatosan épülő telep („hitnáchlut”) magasabban fekszik, mint Jeruzsálem. A téli hónapokban gyakori a havazás.

Bét-Él  1997 óta önálló önkormányzattal rendelkezik. Jesiva, kultúrház, iskolák és óvodák, katonai előkészítő és számos üzlet áll a több, mint 1000 család – közel 6,000 lakos – rendelkezésére.

Vita egy domb fölött

A település negyedei több környező dombra is kiterjednek. Ezek egyike, Givát Ulpáná, országos, sőt, nemzetközi vihart kavar, miután öt lakóháza palesztin tulajdonban lévő telekre épült. A telepes önkormányzat ezt nem cáfolja.

Givát Ulpáná negyed a kormány hozzájárulásával 12 évvel ezelőtt épült, ma 84 család lakja. A lakások megvásárlását az állam kedvezményekkel segítette.

A vitatott tulajdonjog miatt az állam 2011. májusában kötelezte magát, hogy az érintett öt lakóházat egy éven belül kiüríti lakosaitól. Az ügyészség ennek végrehajtásának elhalasztását kérte az ügy újbóli kivizsgálásáig, a Legfelsőbb Bíróság azonban a kérést elutasította és elrendelte az épületek kiürítését 2012. július 1-ig.

Az izraeli politika nemzeti és vallásos jobboldala ellenzi a lakosok kiköltöztetését és az épületek lebontását. Jogi szakértőik a Legfelsőbb Bíróság ítéletét megkerülő megoldásként „rendezési törvényt” (chok hászdárá) dolgoztak ki. A törvény kimondaná, hogy palesztin magánterületen épült épület, amennyiben a tulajdonjogot az építkezés megkezdését követő négy év után jelentik be, nem bontják le, ehelyett a tulajdonos pénzbeli kártérítést kap, amennyiben tulajdonjogát bizonyítani tudja

Netanjáhu ellenkezését fejezte ki a törvényjavaslattal kapcsolatban. Egyrészt az államhatalmi ágak függetlenségének tiszteletben tartásának indokával (a törvényhozásnak nem szabad „lábbal tipornia” a bíróság kompetenciáját), másrészt az épületek megtartása Izrael megítélését még a nyugati szövetségesek körében is tovább rontaná, az esetleges nemzetközi jogi szankciók pedig az állam mozgásszabadságát tovább korlátoznák a júdeai és somroni területeken.

A kormányfő kilátásba helyezte azon miniszterek és miniszterhelyettesek elbocsátását, akik szerdán a Kneszetben a „rendezési törvény” mellett szavaznak. Szerdán délután a Kneszet nagy szótöbbséggel leszavazta a Givát Ulpáná öt épületét menteni próbáló törvényjavaslatot. A házakból néhány héten belül átköltöztetik a lakókat.

Netanjáhu a telepeseknek tett gesztusként 851 lakásegység építését ígérte meg Júdeában és Somronban – amivel kivívta az izraeli baloldal és a nyugati vezetők rosszallását. A végeredmény: sem Givát Ulpáná kiköltöztetendő családjai, sem a nemzeti-vallásos jobboldal, sem a nyugati szövetségesek nem elégedettek.

Megoldás: odébbtolás

A területek minél nagyobb hányadának Izrael határai közt történő megtartását pártoló Netanjáhu kreatív ötlettel állt elő. A héber lapokban közölt megoldás a „niszur” (lefűrészelés) szóval él. Ez alatt azt kell érteni, hogy a szóban forgó házak alapjait kiemelik a talajból és görgőkön (!) néhány száz méterrel odébb gurítják őket Bét-Él egy olyan pontjára, ahol (jelenleg) nincsenek tulajdonjogi problémák. Ezen a helyen pedig újra alábetonoznák a házakat.

Ezzel a technikával mentettek át néhány értékes, régi épületet a tel-avivi „Kirjában”: az egykori német templáriusok világörökségbe vett kis házait „görgették odébb”, hogy helyet csináljanak a ma ott álló modern toronyházaknak.

A telepesek és a nemzeti-vallásos értékeket valló izraeliek hisznek benne, hogy az egyedül érvényes telekkönyvet erre a földre – Bét-Élre éppen úgy, mint Ramat Ganra, Áriélre éppen úgy, mint Rison Lecionra – a Jákob ősapánk álmában megszólaló Isten állította ki… ◙